Születés Egy pillanattal ezelőtt még tudtam… S még éreztem, miért vállalom az utat. De most minden más; Számomra új még ez a világ. Azt érzem: létezem; Érzem, hogy létezem… érzem. Azt érzem: lélegzem; Érzem, hogy lélegzem… érzem. Meleg, s hideg leli testem. Furcsa világ, amibe beleestem. Mindenütt víz vesz körül, Majd hirtelen felsóhajtok belül. Kinyílik a szemem: látok; Érzem, hogy látok; látom a világot. Édesanyám karján sírok: Síratom azt a Más világot. 2012. május 29. Élet Száll a szellő, Megérinti arcom. Tudom, hogy eljő, De megéri a harcot. Eljő a nap, mely Majd akkor, ha ott Állok Veled szemben Mikor a testem már halott. Se szó, se gondolat Csak csend és áhitat. Se hit, se érzés, se tudat, Örülünk: megléptem a hidat. De ez még távol van. Mégis érzem, hogy miért Létezem itt a távolban. 2012. május 29. Halál Pörög a kép előttem, Nézem, hogy éltem az életem. Látom, ahogy az a kislány, Ki én voltam, az anyja felé kiált. Látom, ahogy az a lány, Ki én voltam, iskolába jár. Látom, ahogy a kisasszonyt, Ki én voltam, szerelem nyom. Látom, ahogy az a nő, Ki én voltam, az oltár felé jő. S látom az anyát- ki én voltam-, lányát átkarolva, fáradtságtól félholtan. Látom, ahogy az asszony Egy unokát csoki evésen kapott. Látom, ahogy az özvegy, ki én voltam, Férjét temeti nagy búsan. S látom, a halálos ágyon Az embert, ki én voltam. S ahogy nézem, ki voltam: Eltűnődöm: talán nem is én voltam? 2012. május 29.