Ölelésünk Nélküled csak rohanás az élet, Nincs olyan, ki egy kicsit fékez. Vagy csak sosem gyorsít. Nélküled az élet fakó, szürke, Egy szoba, ami teljesen üres. Ahol még ember nem járt. Nélküled, van, hogy félek, Félelemmel teli az egész élet. A teljességben üresség. Ám, ha veled vagyok, s ölelsz, Teljes lényeddel engem figyelsz, S lassan eggyé olvadunk. Így, egymás karjaiba merülten, Fekszünk, majdnem lerészegülten, …Elfelejtjük a létezést. De egyszer majdan fel kell kelni, Egymást a földön is fel kell lelni. Nem csak itt a paradicsomban. S ebben az ölelésben megtaláltalak. 2011. augusztus 16. SZERELEM Ha már csordultig vagy szerelemmel, Úgy érzed, ennél boldogabb nem lehetsz, S lám, az érzések ismét felemelnek, Rájössz, az előbbinél csak jobban repkedsz. Ez az az állapot, ahol nincs félelem. Ezt nevezik úgy, hogy igazszerelem! 2011.április 24. Csendes éjszakaNyugovóra tértek a madarak: csak a szellő zúg egy picit.Alszik már az erdő népe: velük aludjunk el mi is.Száll az éjszaka csöndje: leszáll arcunkra,Behinti az egész földet, szép álmokat szórva.Kerek egész világ szuszog összehangoltan,Csak én nem nyugszom édes ágyikómban.Furdal a kíváncsiság: vajon hol lehetsz te?Álmodsz-e, vagy netán rólam töprengesz?Nem. Te már álomföld tengerpartján táncolsz,Színes kavalkádban, hullámokkal játszol.Várj meg! Én is veled megyek:Elalszom, s melletted újra megtalálom helyem.2011-02-08