Panka versek

Lélek, létezés, élet!

Szösszenetek
 
Kerestél már a fűben négylevelű lóherét?
Én igen, de még sose találtam.
Figyelted már meg egy állat tekintetét?
Én igen: egy angyal pillantását láttam.
 
S néztél-e már közelről egy falevelet?
Mit ősszel a fa egyszerűen levet?
Láttál már kisgyereket játszani a kavicsokkal?
Ha igen, mért nem mentél te is oda?
 
Néztél már delelő napba egy forró nyáron?
Csak úgy égetett a fény selymes ajkadon.
Láttad már átsütni a Hold fényét a fákon?
Repültél-e már a madarakkal szabadon?
 
Te megtaláltad-e már az életed vizét?
S érezted is gyönyörben remegő ízét?
Kerested az éden fáját itt, a paradicsomban?
S hozzáérél-e, s mertél szedni róla?
 
Voltál-e már koldus, ki az utcán kéreget?
S adtál-e már koldusnak frissensült kenyeret?
Temettél-e már holtan talált madarat?
Nem? Pedig hidd el, ezt is szabad!
 
A világon mindenhol ott van a szeretet,
Lásd meg mindenben a szépet, a csodát!
Fedezd fel a legeslegbelsőbb énedet,
A tiszta szeretet nyomán!
 
2011-május-11
Szeretem a világot!
 
Szépet akartam írni, de csak szomorú jut az eszembe.
Boldog akartam lenni, de keserűséget kaptam helyette.
Örülni akartam, most nevetésem sírásba csuklik,
Fáj, hogy elvesztettem, mi szép volt és antik.
Gyermekkorom minden kacagása kinyújtja felém kezét,
Integetek neki, de már nem érem el mélysége szélét.
Feledőbe merült minden, mi bú volt, s bánat,
De velük együtt az összes boldogság szárnya.
Már csak körvonalai látszódnak egy-egy emléknek,
Ám, míg élek, sose nézek rájuk búsongó kétséggel.
 
Talán nem emlékszem, milyen volt angyalnak,
Míg mások örültek, én egyre inkább csak sírtam.
Nem tudom már, milyen volt csókot nyomni anyámnak,
De talán majd egykoron, majd ha engem hívnak anyának,
Megtudom, milyen érzés örülni a sírásnak,
Megtudom, milyen cseppje lenni egy világnak.
Megismerkedni egy angyallal, ez a leghőbb vágyam,
Elmondani neki: tudok szeretni, bár ez néha csak álarc.
Ő megsejti majd, mit értek ez alatt,
Fejemre teszi kezét: áldást osztogat.
 
Szépet akartam írni, már csak azért is azt fogok,
Boldog akarok lenni! Szeretem a világot!
Örülni akarok annak, hogy örülhetek,
Még ha néha nehéz is az élet, akárhányan nevetnek.
Emlékezni fogok az összes szépre, s jóra,
Emlékezni a belső hangra, az angyali szóra.
Megtalálom az emlékek vidám hangulatát,
Megfogom a kezüket, ők vigyáznak majd rám.
Most csak egy dolgom lehet e világban:
Szeretni mindazt, mit mások bennem utálnak.
 
2011. január 23.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 1
Heti: 11
Havi: 14
Össz.: 9 999

Látogatottság növelés
Oldal: Élet 2
Panka versek - © 2008 - 2024 - pankaversek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »