Képecskék Olyan rendszerek az életben, Amik már semmit sem érnek. Aranykeretű képek az éterben, Amik egy ajtócsapástól földet érnek. Minden így működik: az egész élet. Épp csak megérinted, s máris reped, Egy pillanat, s összetörik a képed. S aztán csak ámul csillogó két szemed. Vége: eltörik a kép. De az ember folyton remél. Újra alkot, s nem is kérdezi Önmagától, hogy m’ ért teszi. 2012. március 12.
Fény Látod, de nem tudod megfogni, Érzed, de nem tudod felfogni. Karjaidba zárni ismét nem tudod. Körülölelni téged inkább ő szokott. És habár mindig körbevesz, Sokszor erejére nem is figyelsz. Pedig ott van, ha megbántottak, Ha félsz, vagy ha szomorú vagy. Ha szeretsz, akkor érzed leginkább, Hogy ott van körötted, vigyáz rád. S ez, mi létezik mindenkiben, aki él, Ott lapul bárki szívében: maga a fény. 2011. március 31. Kontraszt Számoltam az éveket, de mind hiába. Egyszer úgyis elfogynak. Kerestem a szépséget, de nem találtam, A reményeim eloszlottak. Csipegettem az életből, ezt is, azt is, Egynek se éreztem az ízét. Kívülről szemléltem jót is, rosszat is, Nem láttam a világ pompás színét. 2011. május 15.