A hinta
Itt ülök a padon,
S nézem a hintát.
A hintát, mely örömet adott.
Forgattál, s mi forogtunk,
Kezed által kacagtunk.
Röpültünk és boldogok voltunk.
Most üres a hinta,
De tele van emlékkel;
Emlékezetem már tiszta.
Őrként áll a múltban:
Őrzi a szeretet, amely
Talán csak akkor létezett,
Mikor forgattál, s mi forogtunk,
Mikor kezed által kacagtunk,
Mikor röpültünk, boldogok voltunk.
Most itt ülök a padon,
Az üres hintával szemben,
S az emlékektől gazdagon.
2012. június 12.