Panka versek

Lélek, létezés, élet!

Szünet
 
Én is a padot koptatom,
Ujjam alatt a szorgalom.
Csendesen ülök, figyelek,
Hallom, hogy madár csicsereg.
 
Úgy ülök itt, mint bárki más:
Szívjam magamba a tudást.
Sokan vannak körülöttem,
Kikkel ide együtt jöttem.
 
Sokan, mégis oly kevesen.
Senkim sincsen itten nekem.
S ha volna is, mi értelme?
Megbeszélni, ki, hogy, merre?
 
Csak fecsegnek értelmetlen,
Komolytalan ez már nekem.
Tényleg csak tanulni járok,
Mert tudom, hogy mire vágyok.
 
Amit mindenki más szeret,
Az nekem a nemvárt szünet.
Egyedül ülni a padban,
Nyomasztó, nagy hangzavarban.
 
Várni, várni a messiást,
Várni, mikor csengetnek már.
Hagyjatok, csendet akarok!
Nektek én már felnőtt vagyok.
 
2012. szeptember 6.

Válaszom
-vers egy barátomról-
 
Hajdanában teremtette Isten e világot:
Megteremtette az embert: Évát és Ádámot.
S teremtett még egyet, mit a Biblia nem említ:
A nő szíve alatt élő ártatlan gyermekit.
S csak a test az, mi felnő; a gyermek sosem vész el,
Ott lapul a felnőtt szívben, lelkének mélyében.
 
Azt kérdezted, kivagy te, s milyennek látlak téged.
Ember vagy, mint mindenki más, most hogy így megnézlek.
Tudsz szeretni, vagy gyűlölni, elviselni a mást,
Megteszed, amit kell, kibírod a nyomást.
Mindig, minden fáj, de idővel ez is elmúlik,
Bölcsebb leszel majd, s hidd el a rossz érzés lehullik.
 
Tudsz sírni, könnyezni, támasztani a bú falát,
S örömkönnyet hullatni: van veled egy barát.
Elhiszed azt, ami fülednek olyan kedves szó,
S nem tetszik, ha azt mondják, ami szívednek nem jó.
Őszinte vagy, de mégis képes a hazugságra.
Ez nem a te hibád. Ez az ember gyarlósága.
 
S most, hogy elgondolkodtam, mit jelent embernek lenni,
Felteszem a kérdést: különb-e embernek lenni?
S embernek különbözünk-e annyira egymástól,
Mint amennyire a kölyök macska az anyjától?
Vajon annyit jelent létezésünk a világba’,
Hogy megszületünk, élünk, és meghalunk hiába?
 
S te mégis azt kérdezed, mit gondolok én rólad.
Jó kérdés, hisz együtt vagyunk a kezdetek óta.
Ismertelek már mikor a világ keletkezett,
De nem tudom, mi az mi téged csillagként vezet.
Nem tudom, mi az, mi viszi az élet kerekét,
De eszembe juttatja ismét Éva gyermekét.
 
S ha még mindig azt kérdezed, mit gondolok rólad,
Én Éva gyermekével azonosítanálak.
Az a gyermeki, önzetlen, ártatlan kacagás,
Mit nap, mint nap dalolsz a fülembe, mint senki más.
Ha a világon mindenki felhőtlen nevetne,
A Teremtés Istene mindig boldog lehetne.
 
2012. szeptember 10.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 1
Heti: 10
Havi: 13
Össz.: 9 998

Látogatottság növelés
Oldal: Élet 11
Panka versek - © 2008 - 2024 - pankaversek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »