SzünetÉn is a padot koptatom,Ujjam alatt a szorgalom.Csendesen ülök, figyelek,Hallom, hogy madár csicsereg.Úgy ülök itt, mint bárki más:Szívjam magamba a tudást.Sokan vannak körülöttem,Kikkel ide együtt jöttem.Sokan, mégis oly kevesen.Senkim sincsen itten nekem.S ha volna is, mi értelme?Megbeszélni, ki, hogy, merre?Csak fecsegnek értelmetlen,Komolytalan ez már nekem.Tényleg csak tanulni járok,Mert tudom, hogy mire vágyok.Amit mindenki más szeret,Az nekem a nemvárt szünet.Egyedül ülni a padban,Nyomasztó, nagy hangzavarban.Várni, várni a messiást,Várni, mikor csengetnek már.Hagyjatok, csendet akarok!Nektek én már felnőtt vagyok.2012. szeptember 6.Válaszom-vers egy barátomról-Hajdanában teremtette Isten e világot:Megteremtette az embert: Évát és Ádámot.S teremtett még egyet, mit a Biblia nem említ:A nő szíve alatt élő ártatlan gyermekit.S csak a test az, mi felnő; a gyermek sosem vész el,Ott lapul a felnőtt szívben, lelkének mélyében.Azt kérdezted, kivagy te, s milyennek látlak téged.Ember vagy, mint mindenki más, most hogy így megnézlek.Tudsz szeretni, vagy gyűlölni, elviselni a mást,Megteszed, amit kell, kibírod a nyomást.Mindig, minden fáj, de idővel ez is elmúlik,Bölcsebb leszel majd, s hidd el a rossz érzés lehullik.Tudsz sírni, könnyezni, támasztani a bú falát,S örömkönnyet hullatni: van veled egy barát.Elhiszed azt, ami fülednek olyan kedves szó,S nem tetszik, ha azt mondják, ami szívednek nem jó.Őszinte vagy, de mégis képes a hazugságra.Ez nem a te hibád. Ez az ember gyarlósága.S most, hogy elgondolkodtam, mit jelent embernek lenni,Felteszem a kérdést: különb-e embernek lenni?S embernek különbözünk-e annyira egymástól,Mint amennyire a kölyök macska az anyjától?Vajon annyit jelent létezésünk a világba’,Hogy megszületünk, élünk, és meghalunk hiába?S te mégis azt kérdezed, mit gondolok én rólad.Jó kérdés, hisz együtt vagyunk a kezdetek óta.Ismertelek már mikor a világ keletkezett,De nem tudom, mi az mi téged csillagként vezet.Nem tudom, mi az, mi viszi az élet kerekét,De eszembe juttatja ismét Éva gyermekét.S ha még mindig azt kérdezed, mit gondolok rólad,Én Éva gyermekével azonosítanálak.Az a gyermeki, önzetlen, ártatlan kacagás,Mit nap, mint nap dalolsz a fülembe, mint senki más.Ha a világon mindenki felhőtlen nevetne,A Teremtés Istene mindig boldog lehetne.2012. szeptember 10.