Panka versek
Lélek, létezés, élet!
Szünet Én is a padot koptatom, Ujjam alatt a szorgalom. Csendesen ülök, figyelek, Hallom, hogy madár csicsereg. Úgy ülök itt, mint bárki más: Szívjam magamba a tudást. Sokan vannak körülöttem, Kikkel ide együtt jöttem. Sokan, mégis oly kevesen. Senkim sincsen itten nekem. S ha volna is, mi értelme? Megbeszélni, ki, hogy, merre? Csak fecsegnek értelmetlen, Komolytalan ez már nekem. Tényleg csak tanulni járok, Mert tudom, hogy mire vágyok. Amit mindenki más szeret, Az nekem a nemvárt szünet. Egyedül ülni a padban, Nyomasztó, nagy hangzavarban. Várni, várni a messiást, Várni, mikor csengetnek már. Hagyjatok, csendet akarok! Nektek én már felnőtt vagyok. 2012. szeptember 6.
Válaszom -vers egy barátomról- Hajdanában teremtette Isten e világot: Megteremtette az embert: Évát és Ádámot. S teremtett még egyet, mit a Biblia nem említ: A nő szíve alatt élő ártatlan gyermekit. S csak a test az, mi felnő; a gyermek sosem vész el, Ott lapul a felnőtt szívben, lelkének mélyében. Azt kérdezted, kivagy te, s milyennek látlak téged. Ember vagy, mint mindenki más, most hogy így megnézlek. Tudsz szeretni, vagy gyűlölni, elviselni a mást, Megteszed, amit kell, kibírod a nyomást. Mindig, minden fáj, de idővel ez is elmúlik, Bölcsebb leszel majd, s hidd el a rossz érzés lehullik. Tudsz sírni, könnyezni, támasztani a bú falát, S örömkönnyet hullatni: van veled egy barát. Elhiszed azt, ami fülednek olyan kedves szó, S nem tetszik, ha azt mondják, ami szívednek nem jó. Őszinte vagy, de mégis képes a hazugságra. Ez nem a te hibád. Ez az ember gyarlósága. S most, hogy elgondolkodtam, mit jelent embernek lenni, Felteszem a kérdést: különb-e embernek lenni? S embernek különbözünk-e annyira egymástól, Mint amennyire a kölyök macska az anyjától? Vajon annyit jelent létezésünk a világba’, Hogy megszületünk, élünk, és meghalunk hiába? S te mégis azt kérdezed, mit gondolok én rólad. Jó kérdés, hisz együtt vagyunk a kezdetek óta. Ismertelek már mikor a világ keletkezett, De nem tudom, mi az mi téged csillagként vezet. Nem tudom, mi az, mi viszi az élet kerekét, De eszembe juttatja ismét Éva gyermekét. S ha még mindig azt kérdezed, mit gondolok rólad, Én Éva gyermekével azonosítanálak. Az a gyermeki, önzetlen, ártatlan kacagás, Mit nap, mint nap dalolsz a fülembe, mint senki más. Ha a világon mindenki felhőtlen nevetne, A Teremtés Istene mindig boldog lehetne. 2012. szeptember 10.
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 14
Tegnapi: 2
Heti: 14
Havi: 153
Össz.: 12 989
Oldal: Élet 11
Panka versek - © 2008 - 2026 - pankaversek.hupont.hu
A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...
ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat